Nagyon szeretek szörfözni, imádom a tengert. Ez nálam biztosan családi vonás. Úgy értem, gyerekkoromból hozom a tenger szeretetét. Na jó, nem kertelek tovább. A családunk egyik fele ugyanis Ausztráliában él. Édesapám ugyanis angol, édesanyám magyar. Édesapám testvére pedig elhagyta a brit szigetországot, és Ausztráliában telepedett le. Ezért nyaranta sokszor meglátogattuk az unokatestvéreimet, a gimnazista éveim iskolaszüneteit tulajdonképpen végig velük töltöttem. Két unokanővérem van, akik ha kijöttek velünk a tengerpartra, szívesebben olvastak vagy napoztak a homokban. A legkisebb unokatestvérem azonban velem egy idős, így vele együtt mentünk a rosszba. Minden őrültséget kipróbáltunk, és tizenévesen ő mutatta meg először azt is, hogyan kell lovagolni a tenger hullámain. Imádtam, hogy én uraltam a vizet, és hogy a csodálatos, sós tengeri szél belekapott a hajamba.
Micsoda nyarak voltak azok! Persze azóta is sokat járok látogatóba az unokatestvéreimhez nyaranta, de most már benőtt a fejünk lágya. Leginkább üzletről és gazdaságpolitikáról beszélgetünk egymás között. A téma részemről is igen aktuális, ugyanis nemrég saját vállalkozásba kezdtem. Azt hiszem, annyi mindenképpen megmaradt a vad szörfös időkből, hogy hatalmas a szabadság igényem. Azt hiszem, ha egy irodában kellene napi 8-10 órát lehúznom, megbolondulnék. Persze a vállalkozói létnek meg van a maga kockázata, nagyobb a rizikó, nincs meg a biztonságos havi fizetés, bármikor történhet valami. Cserébe viszont én osztom be a saját időmet és azzal foglalkozom, amit szeretek. A felelősség persze nagy, meg kellett tanulnom bánni a pénzzel, és jól beforgatni, amim van. A legutóbb mindezt a vállalkozásom autóflottáján tesztelhettem.
Kisvállalkozó vagyok, összesen öt autó képezi a szerény céges állományunkat. Így korábban azt gondoltam, versenybe se szállhatunk a nagy multikkal, és minden pénzemet az autók fenntartása fogja elvinni. Egészen addig így volt ez, amíg meg nem ismerkedtem a gépjármű tartós bérlet fogalmával. Korábban úgy gondoltam, egy autót mindenképpen meg kell venni, ha nem saját forrásból, akkor hitelből. Mióta megismerkedtem a gépjármű tartós bérlet lehetőségével, már egészen másképp gondolkozom. A tartós bérlet lényege ugyanis, hogy az autóbérlésért kifizetett összeg egy az egyben leírható költségként. Úgy a nap végén tulajdonképpen kevesebbet fizetek az autóért, mintha hitelre vásárolnám, vagy lízingelném.
De hogyan is lehetséges mindez? Gépjármű tartós bérlet esetén a futamidő végén számíthatunk egy úgynevezett maradványértékre. Ezt az összeget azonban nem kell megfizetnünk, tehát ez olyan, mintha a költségek harmadával nem kellene foglalkoznunk. A flottakezelő ugyanis ezt a maradványértéket használja arra, hogy a futamidő lejártával visszaadott autót tovább értékesítse. Így gyakorlatilag a maradványérték kifizetésének költségét, saját érdekből, átvállalja tőled. Ezért ha belegondolsz, tulajdonképpen így keletkezik egy olyan költséged, amit nem neked kell állni, így az erre szánt pénzt akár félre is teheted. Sőt, jobbat mondok: bankba téve ezt az összeget akár kamatoztathatod is, így a történet végén jóval kifizetődőbben jössz ki, mint ahogyan elindultál!
Nos, ez az én tippem a részetekre, ha vállalkozóként ti is autóflotta indítását tervezitek. Ne költsetek feleslegesen hitelre vagy autólízingre, ha gépjármű tartós bérletet is igénybe vehettek! Én a megtakarított összegből tervezek egy hosszabb kiruccanást Ausztráliába. Elvégre, az élet a munka mellett sem áll meg, nekem pedig már nagyon hiányzik a kinti családom és a tenger. Alig várom, hogy újra a hullámok közé csapjak! Legközelebb beszámolok róla, mikor és hogyan tervezek kimenni ha kedvetek szottyan, tartsatok velem!