Kamasz életünk egyik legnagyobb megpróbáltatása
A szörfözés nagyon hosszú ideje a nyaraim részét képezi. Tudni kell rólunk, hogy a legjobb barátom szülei kivándorló magyarok, akik egy jobb élet reményében költöztek külföldre. A barátom édesapja Ausztráliában kapott munkát, és hosszas beszélgetés után arra jutottak, megy vele a teljes család. Pistiék kiköltöztek a kenguruk földjére. Ez pedig tulajdonképpen azt jelentette, hogy Pistinek kamaszként egy egészen új környezetet kellett megszoknia hirtelen. Nem volt egyszerű az átállás, sem neki, sem nekem. Pistivel még az óvodában kerültünk össze, és aztán valahogy úgy hozta az élet, hogy egy általános iskolába, sőt, egy gimibe is kerültünk. Évszázados jó barátom volt, így mindkettőnket arcul csapott a felismerés, hogy milyen messze is van Ausztrália.
Pisti nagyon maga alatt volt, sokáig vitatkozott a szüleivel, félt itt hagyni a jól megszokott, jól bejáratott életét és a barátait. Persze egy idő után ő is belátta, hogy mindenkinek így lesz a legjobb, így hát fájdalmas búcsút vettünk – még a reptérre is kikísértem őket.
Az élet nekünk kedvezően rendezte a sorait
Szerencsére persze a történet nem ért olyan fájdalmas és tragikus véget, mint ahogyan mi azt a felpörgetett kamasz érzelmi világunkkal gondoltuk. Ezért úgy alakult, hogy már az első nyarat náluk tölthettem, fantasztikus élmény volt, sosem felejtem el. Ez volt az első alkalom, hogy óceánt láttam, de ennél még jobb dolgok is történtek! Pisti vezetésével búvárkodni kezdtem, hatalmasakat merültünk a vízben, és egyre fedeztük fel a csodálatosabbnál csodálatosabb vízi élővilágot. De ami rám a legnagyobb hatást gyakorolta, amikor Pisti szörfözni tanított – azonnal beleszerettem ebbe a vízi sportba. Órákon keresztül kint voltunk a nyílt óceánon, és csak szeltük a hullámokat. Pisti szülei olykor olykor aggódva kiáltottak utánunk, de vigyáztuk, tudtuk mit csinálunk, így sosem esett bajunk. Azóta is akárhányszor meglátogatom őket, mindig úgy időzítünk, hogy az időjárás nekünk kedvezzen. Szörfözés nélkül ugyanis most már el sem tudnám képzelni az ausztráliai látogatásaimat!
Persze egészen más teljes mértékben egy külhoni létre berendezkedni, mint egyszer-egyszer ellátogatni a célországba. Meg kell hagyni, Pisti derekasan helytállt a váltással – én nem tudnám mindezt utána csinálni. Amit viszont nagyon irigyelek tőle, hogy csodaszépen megtanult angolul. Gyönyörűen, folyékonyan beszél, pedig egyikőnk sem volt egy nagy nyelvzseni még a gimiben, amikor elváltunk. Pisti azóta 180 fokos fordulatot vett, és jócskán lehagyott. Nekem pedig talán még a gimiben felszedett angoltudás is bőven megkopott azóta. Az igazság az, hogy többször kísérleteztem a nyelv meghódításával, de eddig mindegyik kísérlet zátonyra futott. De most talán ebben is változás fog beállni, az egyik ismerősöm ugyanis egy nagyon érdekes ötlettel állt elő nem is olyan régen. Egészen pontosan azt kérdezte tőlem, mond-e nekem valamit az, hogy angol nyelvtanulás online?
Hamvában holt kísérleteim az angol nyelv elsajátítására
Először kicsit furcsán néztem rá, ebbe ugyanis eddig még nem gondoltam bele, hogy akár így is lehetne. Pedig van benne ráció, mert a személyes találkozásokkal eddig mindig zátonyra futottam. Volt, hogy az oktató, aki a lakókörzetemben elérhető lett volna, egyszerűen nem volt szimpatikus. Nem működött közöttünk a kémia: ő nem értett az én nyelvemen (érdekes, hát hiszen nyelvtanár), én nem értettem az övén. Aki pedig szimpatikus volt, az rendre elég messze lakott tőlem. Tömegközlekedéssel szoktam közlekedni, így a távolságok a menetidő szempontjából is nőnek, a kiszemelt nyelvtanárhoz például egy órát kellett utaznom oda, egyet vissza. Ez munka mellett, sok túlórával nehezen volt kivitelezhető. Egy ideig próbálkoztam azzal, hogy reggelre, a munkakezdés előttre zsúfolom be az órákat, de ez meg annyira kimerített, hogy aznap már képtelen voltam koncentrálni az aznapi munkavégzésre.
Aztán volt egy olyan időszakom is, amikor azt gondoltam, az egyéni órák helyett talán jobban tudnék haladni, ha csoportos órákat vennék. Nem mintha amúgy nem lettem volna maximálisan frusztrált attól, hogy egy teljes csoport előtt kell produkálnom valamit az én meglehetősen gyatra angolságommal. A döntés mellett, ha igazán őszinte akarok lenni magamhoz, az szólt, hogy az akkor kiszemelt, egyetlen szimpatikus oktató annyira tele volt már, hogy nem is vállalt egyéni órákat. A csoportjába viszont még éppen be tudott illeszteni, így hát megpróbálkoztam ezzel a lehetőséggel. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez a részemről biztosan vakvágány lesz. Így hát ennél okosabb megoldást kellett volna találni. Csakhogy a sok rossz próbálkozás egy idő után elvette a kedvemet. Aztán mindig csak az ausztráliai nyaralások alkalmával jöttem rá, mennyire hasznos is lenne, ha meg tudnék szólalni ezen a nyelven.
Ezért éri meg az online nyelvtanulás
De ha az angol nyelvtanulás online térbe kerülne át, talán még nekem is lenne esélyem! Először is, rengeteg időt megspórolhatnék az utazással. Legyen szó akár kora reggeli, akár munka utáni tanórákról, mennyivel kényelmesebb mindezt úgy intézni, hogy akár még ágyban, párnák mögül is be tudok tárcsázni, a kis kávémat szürcsölgetve! A napirendem sem borítja fel annyira, és én is jóval kipihentebben tudok a munkára koncentrálni. Nincs meg az az állandó idegeskedés, hogy a tömegközlekedés miatt esetleg akár az óráról, akár a munkahelyről elkések. Ráadásul az utazással eltöltött időt tanulással is tölthetem. Így ha szigorúan matematikai alapokra helyezem a kérdést, azt mondhatom, hogy dupla időm jut tanulni, ha az angol nyelvtanulást online folytatom. Teljesen megéri, nem?
Most már nincs visszaút, biztosan bele vágok az online nyelvi kurzusba! Nagyon tetszik a gondolat, hogy én döntöm el, mikor ülök le tanulni, vagy éppen mennyi időt szánok a tananyag elsajátítására. Nincs az a stressz, hogy nem érek be a munkahelyemre, vagy fordítva, nem érek oda az órákra. Nem kell azon izgulni, kiröhögnek-e a többiek a csoportban, ha rosszul mondok valamit. Ráadásul az utazás miatt felszabaduló időt tölthetem mással is. Ha kedvem tartja éppen, akkor persze akár a nyelvórák számát is megduplázhatom. De még azt sem tartom lehetetlennek, hogy így a nyelvtanulás mellett egy másik, új hobbi kialakításába is belekezdhetek – a megspórolt időből végtére is kitelik.
Arra viszont már nagyon várok, hogy meglepjen Pistit az újonnan szerzett angol tudásommal! Persze előbb lássuk meg, hogy az angol nyelvtanulás online hatékonyabbnak bizonyul-e, mint élőszóban. De egy már biztos: a motivációmat visszakaptam, így simán el tudom képzelni, hogy ezúttal sikerre viszem ezt a küldetést! Alig várom, hogy Ausztráliában én rendelhessek az étteremben angolul, vagy én kérjem a belépőt a strandon. Ki tudja, még a végén annyira belejövök, hogy aztán én is szedem a sátorfámat és átteszem a székhelyemet a kenguruk és koalák földjére!