Mindig is szerettem volna kipróbálni a különböző vízi sportokat, legyen szó akár úszásról, szörfözésről, de még a búvárkodás is nagyon vonz. Azonban van egy kisebb bökkenő a sztoriban: nem tudok úszni, mert rettegek a mély víztől.
Bizony, ez már kiskorom óta így van, mióta az eszemet tudom. Hiába jártunk az oviban is már úszótanfolyamra, én rendesen pánikrohamot kaptam a vízben és sírni kezdtem, majd kiabálni, hogy ki akarok menni. Ez a mai napig nem változott, deréktól feljebb már nem merek belemenni a vízbe. Ezzel kapcsolatban számos dolog van, amitől félek. Strandon vagy akár uszodában, ha a medence alja sötétkék csempével van kirakva, bele se merek menni, mert olyan, mintha nem látnám az alját. Ezért is van az, hogy ha a tengerbe megyek bele, vagy akár hajókázunk és nem látok át tisztán a vizen, akkor nem tudok belemenni, mert elfog a félelem.
Pedig szeretem a hasonló filmeket, imádom a cápás filmeket, vagy azokat, ahol esetleg hajón játszódik a történet, vagy valaki hajóbalesetet szenvedett és egy lakatlan szigetre került. Legutóbb pont egy szörfözős filmet láttam, a nő szörfözött, azonban egy hatalmas hullám jött és elsodródott egy hatalmas sziklához. Hiába látta a partot, nem tudott visszaúszni, mert egy hatalmas cápa keringett körülötte folyamatosan. Konkrétan az egész film ezen a sziklán játszódik – miután persze megtörtént ez a baleset -, mégis szerintem teljesen jól összerakták és izgalmas is egyben. Sajnos nem emlékszem már a címére, de tudom, hogy egy szó volt a címe, semmi más.